Egyházi szókereső

Módosítsd a nehézségi szintet:

Szókereső kifejezések magyarázatai:

  • communio: A Szentáldozás (latinul *communio* – közösség, megosztás) a katolikus egyházban a mise azon része, amikor a hívek elfogadják a megszentelt kenyeret és bort az Eucharisztia ünneplése során.
  • bérmálás: A Bérmálás (németül firmen, latinul firmare – megerősíteni) a katolikus, ortodox és a Csehszlovák Husszita Egyház hét szentségének egyike. A **keresztséggel** és az **Eucharisztiával** együtt az ún. **beavató szentségek** közé tartozik. Egyházuk tanítása szerint a bérmálás Jézus Krisztus által alapított szentség, amelyben a keresztény a **Szentlélek ajándékának pecsétjét** kapja meg Istentől. A katolikus tanítás alapján – a keresztséghez és az egyházi rend szentségéhez hasonlóan – a bérmálás **kitörölhetetlen jegyet** (*character*) nyom az ember lelkébe, ezért ezeket a szentségeket az ember életében **csak egyszer** veheti fel.
  • oltár: Az Újszövetség az Oltár szót Jézus keresztáldozatának kifejezésére használja (ApCsel 14,13 és Zsid 13,10). Mivel a kereszténységben nem létezik más áldozat, csak az egyetlen főpap, Jézus Krisztus áldozata, az oltárt a keresztények másképp értelmezik, mint más vallásokban. Ezért a latin nyelvű keresztények sem a pogány vallásokban szokásos *ara* szót használták, hanem egy új kifejezést vezettek be: **altare**, amely „felemelt helyet” jelent. A kereszténységben az **oltár** az a hely, ahol az Eucharisztia ünneplése során a kenyér és a bor áldozati adományként bemutatásra kerül.
  • palla: A Palla (néha *pala* néven is) egy díszített, megerősített lenvászon négyzet, amelyet a misén a kehely borral (az Úr vére) való lefedésére használnak, hogy megakadályozzák a szennyeződések vagy rovarok bejutását. Ez az eszköz a korporál hátoldalából fejlődött ki, és a római katolikus, valamint a lutheránus egyházakban használatos.
  • szenteltvíztartó: A Szenteltvíztartó (kropenka) egy rendszerint tálka formájú edény, amely szenteltvizet tartalmaz. A római katolikus egyházban és néhány más keresztény felekezetben használják (de nem a görögkatolikusoknál vagy az ortodoxiában). Általában a templom bejáratánál helyezik el, hogy a hívek belépéskor belemárthassák ujjaikat, és keresztet vethessenek magukra. Kis szenteltvíztartók néha magánházakban is megtalálhatók.
  • áldás: Az Áldás (más néven benedikció) egy vallási szertartás, melynek során bizonyos dolgokra ünnepélyesen Isten áldását kérik, hogy azok hasznára váljanak az embereknek.
  • istentisztelet: Az Istentisztelet olyan vallásos jellegű közösségi esemény, amelynek célja az Istennel való kapcsolattartás, találkozás vele vagy áldozat bemutatása számára.
  • abak: Az Abákusz vagy Abak a templomi liturgikus felszerelés része. Ez egy kis asztalka, amelyet a szentmise előkészületeihez használnak, és általában a szentélyben, az oltár közelében helyezkedik el – leggyakrabban a templom episztola (jobboldali) oldalánál a fal mentén. Az abákuszon lenvászon terítő is lehet, és rendszerint akolitusok vagy ministránsok szolgálnak rajta. Itt készítik elő a miséhez szükséges eszközöket: a kenyeret és bort az átváltoztatás előtt, tálat, paténát, kannácskákat, a *lavabo* kéztörlőt stb. A hívek számára szánt ostyák a mise alatt itt lehetnek elhelyezve cibóriumban vagy pyxisben.
  • pyxis: A Pyxis (más néven repositorium vagy kustódium) egy liturgikus edény, amelyet a Katolikus Egyházban használnak a konszekrált (átváltoztatott) nagy ostya ideiglenes őrzésére, mielőtt azt kihelyeznék a monstranciába. A pyxisben az ostya egy *lunulában* helyezkedik el – ez egy nemesfémből (gyakran aranyból) készült, díszített, vízszintesen fekvő félhold alakú foglalat, amely az ostya megtartására szolgál a monstranciában. A pyxis nemesfémből készül, többnyire talapzaton álló, kör alakú doboz formájú, tetején általában kereszttel. Belseje aranyozott, alján pedig vezetősínek (sínek vagy hornyok) találhatók, amelyekbe a lunulát helyezik a konszekrált ostyával együtt. A pyxist, benne a konszekrált ostyával, a templom szentségházában (*tabernákulum*) őrzik. Az Eucharisztia iránti tisztelet jeleként a nem üres edényt kizárólag pap, diakónus vagy akolitus érintheti meg.
  • korporál: A Korporál egy fehér, lenvászonból készült négyzet alakú anyagdarab, amelyet a katolikus szentmise során használnak. A korporálra helyezik a paténát, a kehelyt, és esetenként a cibóriumot is. A római rítus rendkívüli formájában a szentmisén magát az ostyát is erre helyezik.
  • tabernákulum: Az Eucharisztikus tabernákulum (a különböző időszakokban és elhelyezkedés szerint *szentély*, *pastofórium* vagy a latin *tabernaculum* kifejezésből eredő *tabernákulum*) a katolikus templomok legszentebb helye, amely az Eucharisztia liturgikus edényeinek tárolására szolgál. A tabernákulumba kizárólag a pap vagy általa felhatalmazott személy léphet be; mások (ministránsok, sekrestyések, templomlátogatók stb.) nem helyezhetnek el benne semmit, nem vehetnek ki, és nem kezelhetik azt semmilyen módon.
  • monstrancia: A Monstrancia (latin monstrare – „megmutatni”, „bemutatni” szóból; más néven custodia) egy díszes, üvegezett, nemesfémből (leggyakrabban aranyozott ezüstből) készült, lábon álló szentségmutató, amely a katolikus templomok oltárain használatos szent eszközök és edények közé tartozik – latinul *Vasa sacra*. A legkorábbi időkben (kb. a 12. századtól) a monstrancia eredetileg szent ereklyék bemutatására szolgált, így kezdetben *ostensorium* volt: egy nyitott (üvegezett vagy kristállyal, berillel ellátott) ereklyetartó – latinul *monstrantia pro reliquiis*. Csak később vált az Eucharisztia ünnepélyes kihelyezésének és imádásának eszközévé.
  • aspersorium: Az Aspersorium (a latin *aspergere* – „meghinteni” szóból) egy hordozható szenteltvíztartó edény, amelybe a kropoly (latinul *aspergil*) kerül bemártásra, amikor szenteltvízzel való meghintés történik a római katolikus egyházban. Átvitt értelemben az aspersorium lehet *szenteltvíztartó* vagy *kropolytartó* is. A személy, aki az aspersoriumot hordozza, **asperferarius** néven ismert (magyarul ritkán használt, lefordítható például mint „kropolyhordozó”).
  • tömjéncsónak: A Tömjéncsónak (latinul Navicula) a liturgiában használt edény, amely a tömjén tárolására szolgál, amit a pap a tömjénezőbe (tömjénező edénybe) szór. Hagyományosan a loďka hajótest alakú volt – innen ered a neve –, de manapság gyakran kerek formájú. Az istentiszteleten a tömjéntartót és a hozzá tartozó kis kanalat egy ministráns viszi, akit **navikuláriusnak** neveznek.
  • lavabo: A Manutergium, amelyet néha tévesen lavabo-nak neveznek (az arról elnevezett liturgikus mozzanat miatt, amelyben használják), egy fehér kendő (ruha), amelybe a pap a mise során, a lavabo rítus után (kézmosás), megtörli a kezét. Gyakran egy kis kereszt van belehímezve – ez rendszerint a kendő szélén található, hogy meg lehessen különböztetni a *purifikatoriumtól*, amelyen a kereszt középen van –, de előfordul, hogy csak egy „L” betű van rajta, vagy egyáltalán nincs díszítés. A kendőt általában a bor- és víztartó kannácskákra, illetve magára a kézmosó (*lavabo*) edényre helyezik.